Története Orbán Balázs leirásában
Classicus földre léptünk itten, mely a titokteljes multnak több emlékeit mutatja fel, hol szükséges egy kevéssé megállapodnunk, hogy szemlét tartsunk azon itt levő számos maradványokon, melyeket soha senki nemcsak hogy meg nem vizsgált, de még fel sem emlitett.
Legelőbb is vegyük szemügyre a faluban magában található nevezetességeket, s csak azután folytassuk környékének észlelését.
És azzal hamar készen leszünk, mert az illetőleg kettőbe összpontosul. Egyik a reformatusok temploma mely hagyomány szerént Izabella királynő korában épült, s egyike azon 17 templomnak, melyeket e kegyes fejedelemnő Udvarhelyszéken épittetett. Ezen templomok mind gót izlésben, magas négyszög toronynyal épültek, négyszög diszgula alaku fedélzetök alatt czifrán kimetszett tornáczozat futott körül; a galambfalvinak eredeti tornya csak néhány évvel ez előtt alakittatott át, s röviditett falaira izléstelen pléh helyeztetett. A templomnak csak szentélyében maradt meg néhány műidom, miből korára nézve tájékozhatjuk magunkat; ilyen a szentély polygón záródása, és régi, most eltünt boltivezetét tartott két gyámkő, melyeken még meg van a körte tagozatot mutató gerinczek kiindulása. Maga a boltozat eltünt, eltörpittetett a diadaliv is, s az egész renaissance-stylbe idomittatott át; de szerencsére megmaradtak a szentély ablakai s ezek közt találunk a szentélyzáródás közép lapján egy ablakrózsát kitördelt diszmüvezettel, és 3 más ablakot, melyek 1 és 1/2 öl magasság mellett csak 14 hüvelyk szélesek, s fenn gerelyivvel (Lancetbogen) záródnak. Ez ablakok, és a hajó déli oldalán meg maradt csucsives kapuzat, melynek béllete három szorosan egymás mellé illesztett hengerrel van tagozva, arra mutatnak, hogy e templom a gót izlés első korszakában (XIV-ik század elején) épült, s igy Izabella koránál jóval idősebb s egykorunak látszik lenne azon első adattal, melyet e falu lételéről 1332-ben felmutatni tudunk, midőn e falu Villa-Galamb néven fordul elő a pápai dézsmák regestrumában (670, 737-ik lapon) s Jakab nevü papja 6 régi banalis fizetéssel járul a pápai dézsmához.
Hogy pedig a templom szentélye s hajója is egészen boltozva volt, azt oldaltámjai mellett még az is tanusitja, hogy a kerités falaiban s szétszórva is, e boltozat gerinczeinek faragott köveit feltalálhatjuk. Egyik harangja 1664-ben öntetett. A templom szélvitorlája 1685-ben készült.
Galambfalva második nevezetessége, mondhatnók csudája a tenyészet országából való; ott az embernek semmi más érdeme, mint az, hogy megóvta, el nem pusztitotta. És ez egy óriási tölgyfa, melynek párja nem csak honunkban, hanem talán egész Európában nincsen; mert annak törzskerülete 5 és 1/2 öl, szálas 6 legény kell körülkarolására; lombsátrának kerülete pedig 25 öl. Ez oly nagy napernyő, hogy nehány száz ember heverhetne árnyában. S ezen óriási fa, mely talán ezred évet látott maga előtt elviharzani, melynek tövében talán őseink áldoztak hadurnak, most is bámulatos ép, törzs tömör, minden látható odvasság nélkül.
Nem messze tőle egy hason mása, kedves élete párja, pompálkodott; de azt néhány évtizeddel előtt lesujtotta a villám, s most egyedül, páratlanul áll ottan, annyi viharral megküzdött izmos karjait messze kiterjeszti, és sürü áthatlan lombtömegében a madarak ezrei tanyáznak, költenek, élnek, és dalolnak elégülten, s messze felnyuló tetejére egész biztonsággal száll a zsákmányt leső ölyv, mert nincsen fegyver, mely őt onnan le tudná ejteni.
De leirtuk e csuda növényt, s még meg se mondok, hogy hol van. Van tehát az Sebessi Istvánnak, alkotmányos életünk főjegyzőjének kertjében, az oldalban fekvő falunak északkeleti végén, egy az egész vidék felett uralgó dombtetőn. Megemlitendőnek vélem még azt is, hogy nemzeti szinpadunk egyik jelese, Feleki Mik. N.-Galambfalva szülöttje. N.-Galambfalván volt lelkész Pálffy Dénes, Kis Gergely életirója, ki több jeles költeményeket is irt. Mint egyik szép tehetségü irónk, megérdemli, hogy feledékenységbe veszett neve itten kiemelve legyen.
S most kedves olvasó, tegyünk egy sétát e falu környékén, s ha a természet üde szépsége, ha a multnak titokteljes emlékei iránt érdeködől, ha szép hazánknak a történelmi sötétbe vesző kőbetüit kutatni kedved van, akkor előre biztositlak, hogy figyelmednek felfokozásáért gazdagon kárpótolva leszel.
Nagy-Galambfalva közelében, a Küküllő szinvonala fölött 8–900 lábnyi (hozzávetőleges) magasságban egy terjedelmes fennlapály terül el, ezen egy tengerszemnek tartott, – s a néptől feneketlennek hitt – tó van, melyet Rák tavá-nak hivnak. Alakja hossukás négyszög, kiterjedése egy holdnyi lehet. Midőn mi meglátogattuk, csak két tükrében volt viz, de annyira mély, hogy 7–8 öles ruddal fenekét nem érhettük. Mérnökök mellett dolgozott egyének biztositottak, hogy egy 70 öles mérő lánczczal se érhették el azt. E tóban sok vérszipó terem, melylyel kereskedést üznek.
A tavon náddal, buja tenyészetü vizi növényekkel benőtt uszó szigetecskék vannak, gémek és vadruczáknak kedvencz költőhelyei; e szigetkék a viz felett lebegnek, s a szél lendületére ide oda uszkálnak. Semmi látható forrása és kifolyása nem lévén, ezen tó ily magasságban kétségtelenül igen érdekes természeti tünemény, főként az innen feltáruló szép kilátás kétszeres érdeket köt hozzá.
Lenn madártávlatban a szép galambfalvi térség és a falu terül el, a völgyet minden oldalról szép hajlatu hegység környezi, a déli hegykaraj nevezetesebb csucsai a nagy és kis Ámén, Bahria s a Ders feletti magas Hólyagos; keletre, a Küküllőn innen, Várfele, tovább a magas kopár Leshegy, Sinai tető, Sólyomkő, Ajbércz, melynek fantastikus szikla oldalán tátongó repedéseiben gazdag vadméh telepek tanyásznak teljes biztonságban, mert e hegyoldalt ember meg nem közelitheti. Északra a Csetej tető és a tulparti Galathtal szembe a Várkapu száda, hol a néphagyomány szerint szintén vár volt; de ha volt is ott valami erőditvény, elsülyedt az azon félelmes hegyomlásokban, melyek itt történtek, mert a hegyek egyensulyt vesztve, le sülyedtek s a félelmes zürben, ezen visszadöbbentő természeti megrázkodásban, elmorzsolódott az ember gyenge műve. Hanem igen is feltehető, hogy a hegyélen, honnan egész Segesvárig lehet a Küküllő völgyén pillantani, állhatott a Várfelén lévő fővárnak valamely előváracsa, honnan az alulról jövő ellenséget kikémlelték, s mely a szemben lévő galath-hegyi erősséggel a kis-galambfalvi szorost is fedezte. Ugy látszik, hogy a galambfalvi szorosnak hadtani fontosságát felfogták őseink, s mindent megtettek, hogy a természet által megerősitett e helyet eröditvényekkel is ellátva, biztos védhelylyé, fontos hadi ponttá alakitsák át.
De az emlitettem erőditvények csak is előmüvei lehettek s külső védvonalát alkották azon nagy kiterjedésü központi erősségnek, melynek maradványai a Várfele nevü hegyen láthatók.
Nagy-Galambfalva délkeleti végétől nem messze egy mély völgybe magát beágyalt, roppant köveket hengergető folyócska, a Vágás pataka, törtet le. E völgyecske magában is egyike a legvadregényesebb helyeknek, a zugó patak oly nagy halmaz szép lapos kövek, néhol szirt darabok közt foly, hogy abból Egyiptom minden guláit ujra lehetne épiteni két felöl megdöbbentő hegyomlások, néhol erkélyszerüleg kinyuló hegyoldalok, melyeknek homlokrétegeiben csudás alaku forogványok (kőgömb, székely neve,) kapaszkodtak, melyek mint a hegy fogai rémledeznek ki; itt ott egy darab hegy suvadt le, s a fák, melyek egykor ott a tetőn lengtek, most onnan talajostól együtt leugratva a völgy sötéteiben tenyésznek, élnek, mert ezen erőszakos leszánkáztatás mit sem ártott nekik, szóval e völgyecske egy nagyszerü vadon, egy roppant sziklachaos s annál meglepőbb, mert csak alig néhány száz lépésre van az országut és müvelt földtől.
E völgy jobboldali hegysorát Feneketlen tetőnek (mivel ott kiszáradt tómeder van,) a baloldalit Várfelének hivják. E hegysor Vártető nevü Vágás patakára néző csucsán egy nagy kiterjedésü, s fekvésénél fogva roppant jelentőséggel birhatott várnak vannak régészeti tekintetben igen érdekes maradványai. Északról a Vágás patakának függőleges, több száz láb magas martoldala, délről egy másik mély árok alkotja annak természetes védvonalát, s e kettő közti hegyél egészen be volt épitve.
A Vágás patakából a hegyoldalba mesterségesen bevésett ösvény, (Lásd alaprajzát AA) a vár utja vezet a másonnan megközelithetlen tetőre. Ez ut egy helytt megtöretve, mint mély sáncz (BB) vonul át a tető gerinczén, közelében mély üregek vannak. Ez uttól keletre egy kis tó (C) bemélyülő medre van, melyet feneketlen tónak hivnak, s mely a hagyományok szerint a vár kutja volt, hová a vár veszedelmekor a kincset betemették ott van most is a szellemektől őrzött, s az emberi kapzsiság ellen védett roppant kincshalmaz, s a kut közelében volt szép kert helyén most is vad egres, tulipánok s nagy sárga liliomok tenyésznek, léptein serdülnek e virágok az éjente ott tánczoló tündéreknek, mond a néprege, mely a titkos tavat egy roppant fehér kigyó által lakatja, mely kigyó őrje az itt lévő aranyfolyásnak.
A mesés tó mindkét oldalától mély sáncz (DD) szeli át a hegyormot. Mindezek csak előművek, s külső sánczolatok voltak. Bennebb (nyugotra) a tulajdonképi belső várnak kettős, néhol hármas mély sánczolatai, s mindenik sáncz ormán magas gátony, hihetőleg elhantolt falomladék, látszik, mely a körte alaku 100 lépés hosszu, 120 lépés széles, belső várat (E) övedzete körül, s mely sánczok rendszeretlenül, itt ott egymást át szelve, egymáshoz közelitve vonulnak. Ezen belső vár nyugotra néző keskenyebb bütüjének (F) a hegygerincz vagy 15 öl mélységre át van metszve, mely átmetszés fenekén a két patakmeder oldaláig futó sáncz (G) vonul el.
Ezen átmetszésen tul egy szabályszerü kerek domb (H) emelkedik fel, oly szabályszerü körfennlappal, hogy körzővel sem lehetne azt jobban kiköriteni. E domb minden oldalról magas-meredeken hanyatlik le, s csak is a vár felől, s ott is az emlitett mély átmetszésen át, közelithető meg.
Gyönyörü e minden oldalról széditő mélység környezete kupidomu dombtető, mely merészen mint tenger árjából kiemelkedő szigetke emeli fel büszke ormát; itt is valamely, hihetőleg a várral egybe köttetésben állott, épületnek valószinüleg egy végvisszavonulási helyül szolgáló zömtoronynak látszanak elporlott nyomai. Ez oldalon tovább semmi nyoma nem látszik régi épitkezéseknek, de a keleti oldalon az emlitett tó – vagy kut – helytől kőfal maradványaival fedett ormózat (KK) vonul végig a hegy élén s a tótól 160 lépésnyire, – ott hol a hegyhát végződik, – egy második, a nyugati vár fokon lévőhöz hasonló, s látszólag emberi kéz által idomitott kerek domb (L) emelkedik, melyet Várhátának hivnak. Fennlapját ennek is régi épületek homályos nyomai boritják.
Odább egy magas hegycsucs emelkedik, melyet „Leső hegy”-nek azért neveznek, mivel ezen az agyagfalvi térre és a Küküllő völgyére messze kilátást nyujtó hegyormon egy őrtornya volt a leirtam várnak.
Ezen vár pedig egyike volt a legnevezetesebb hadtani munkálatoknak. A hegyhátnak többszörös átmetszése, a mély sánczolatok, a várfok idomitott dombjai, s főleg az egész hegyhátnak beépitése roppant, óriási erővel kivitt munkát feltételeznek.
Sőt ha tovább kutatunk, e váron kivül más oly nyomokra is bukkanunk, melyek azon sejtelmet költhetik a vizsgálodóban, hogy ezen vár védelme alatt egy város, vagy terjedelmes katonai telep létezett, mert odább a Vágás pataka és Küküllő egybefolyása közti Várfele sarka nevü előfokon, a tető-csucsot oly sánczolatok körítik, melyek egy itten állott váracsra engednek következtetni; ezen alól pedig a hegynek délre néző oldala szabályszerű lonkákban (terrasse) hanyatlik le. Ez lehetne természetes alakulás is, ha az eke vasa minden nyomon romokat, hüvelyk vastagságu edény darabokat nem forgatna fel, oly nagy mennyiségben, hogy hajókat lehetne azok hulladékaival megrakni. Felemlitendőnek vélek még néhány helyelnevezést és hagyományt, melyek e várral szoros összefüggésben látszanak lenni. Ilyen a három forrás, melyek egyikét (mely a Vár-fel sarka alatt buzog fel) „Vár-csorgójának”, másikát „Király-kutjának”, harmadikát „Lajos-kutjának”, s e források környékét „Király kite lakának” nevezik, hagyomány szerént azért, mert ősidőkben fényes királyi palota állott ottan. Alább „Mészár-szék” nevü hely van, melynek ily neve onnan eredne, hogy a vár őrizet számára ottan vágták le az ökröket kissé ellebb három emberkéz által emelt domb van, melyet „Három Gárdon”-nak neveznek, s azon hagyományt kötik hozzá, hogy ottan a várnak őrállomása vagy őrszeme volt. Itt minden lépten a mult classicus földét tapodja az utas, titkos multnak homályos emlékeit érintik lábai, s a kutató ész csak homályos népmondákat, titokteljes regéket talál, melyek tudvágyát csak fokozzák, de ki nem elégitik, bizonyosságot nyujtó történeti alap helyett, csak tévelygő sejtelmek terén bolyong. A mult egy sötét tömkeleg, melyen áthatolni nem lehet. Azonban korunkban a régészet nagy fejleménynek indult, s mint a történelmi nyomozások segédtudománya őt meg illető polczra emeltetett. Sőt a régészet éppen ott lép előtérbe, hol a történelem adat hiányában fenn akad, s nem egyszer fejtett fel már egy-egy feliratnak észlelése oly problemákat, melyekhez a történelem kulcscsal nem birt. Itt is azon eset áll elő, mert e romok, e cserép darabok régészeti észlelése ha nem is több, hanem azon tudatra egész bizonysággal elvezet, hogy ezen maradványok semmi esetre sem római művek; mert azt tudjuk, hogy a rómaiak hatalmuknak önérzetében katonai telepeiket, utvonalaikat védő állandó táborhelyeiket (Castrum Stativum) soha hegycsucsra nem, hanem mindig térségre, folyók mentében, legfőlebb csekély magasággal biró fennsikokra épitették, és a négyszög idomtól nem igen tértek el. Már most vizsgálva várunk elhelyezését és annak idomzatát, mit sem találunk, mi a római várépitészetelveinek meg felelne. Az ott lévő edénytöredékek is durva anyaguk miatt nem a római, hanem az azt megelőzött, vagy azt követett – ugynevezett – barbár kor jellegét tüntetik elő. És igy az vagy egy római uralom előtti dáktelep volt, vagy, a mi hihetőbb, azt a havasok közé visszavonult székelyek épitették a rabonbáni korban, s az lehetett a szembe lévő Galáth vagy Galambot várával kapcsolatban végvára a rokontalanul e hegyek közé szorult székelyeknek, oly végvára és katonai telepe, mely a hihetőleg itt elvonult határszélt védte az ellenség becsapásai ellen, s egyszersmind Budvárt, a rabonbáni féltett Székhelyt is fedezhette.
