Nu te supara dar nu ieste acici nimica
A templomdombon épült, a falu középső részén. A templom hajójának formájáról, az ablakok és a kapu típusáról arra következtethetünk, hogy a XIII- XIV. században épült (az első építési szakasz). A második építési periódus a XIV. század közepére, az érett gótika idejére esik, ekkor épül a szentély. A harmadik építési szakasz a XV- XVI. századra, a késő gótika idejére tehető. 1661-ben a török- tatár hordák megrongálták, ezért 1666-1685 között többször is javításokat végeztek rajta. A sok átalakítás és renoválás következtében szinte teljesen elveszítette középkori jellegét.
A templom 1970. évi állagmegóvó munkálatai során feltárt művészeti értékek: szentély ülőfülkéje, a sekrestyeajtó kerete, és a középkori freskórészlet, melynek első képe betegeket ápoló Szent Erzsébetet ábrázolja, a második kép Mária megkoronázását mutatja be Krisztus és angyalok körében , míg a harmadik kép a Jézus felé kosarat nyújtó Szent Dorottyát ábrázolja. A freskó valószínűleg a 14.sz utolsó negyedében készült. Nagygalambfalva kora középkori leletei ismeretében valószínűnek tűnik, hogy a falunak már a 14. század előtt is volt temploma. A templombelső hossza 20,4 m, magassága 9,4m.
A templomhajó:
A vaskos falu hajó a legrégibb része a templomnak, amely a XIII. században épült, késő románkori stílusban. A hajó nyugati homlokfalát köpenyfallal erősítették meg, a másik részét támpillérekkel támasztották alá. A déli csúcsíves bejáratot egy utólag épített, nyitott átmeneti stílusban készült porticus védi. A déli kaput borsai Nagy Klára adományozta az egyháznak 1789-ben, amelyen hat szép mintás kazetta van. A déli falon két kora gótikus stílusú ablak látható, illetve egy keskenyebb csúcsíves ablaknyílás is van. A déli bejárat mellett a legalsó vakolat rétegén egy késő gótikus hálóboltozat rajzát találták meg. A rajzon négy rombuszokból álló boltháló van, amelyet valószínűleg egy középkori építőmester rajzolt fel, mely a hajóra tervezett boltozat szerkezetét ábrázolja. A hajó nyugati bejárata fölött két fakarzat áll (egy leány és egy legénykar), mellvédjének közepén ez olvasható: „EMELTETETT 1843”.A felső karzat nyolc mezőből álló festett mellvédje valószínűleg a kazettás mennyezettel egyidős. A kazettás mennyezet nem virágmintás, nincs szimbolikája, hiszen id. és ifj. Roszler György csak kényszerből készítette a régi hálóboltozat helyére. Mikor javításokat akartak végezni a templomtetőn éppen nagy esőzés volt és így a fedetlen templom beázott, a boltozatos mennyezet megrongálódott ezért le kellett bontani, helyette új mennyezet készült, amit kazettával díszítettek. A mennyezet két feliratos kazettája a templom régi állapotáról tudósít: „ez úrnak hajléka vala romladozott alsó bolthajtása repedt, hasadozott három kőlábakkal dísztelen toldozott. abból amint látod, ilyenre változott, a szent eklézsia minden híveinek adakozó munkás kegyes kezeinek, aki mit tehetett s megfelelt, tisztinek maradjon jó híre emlékezetinek. anno 1789.”
A szentély:
A szentély a XIV. században épült gótikus stílusban, keskenyebb és magasabb a hajónál és tengelye is délre hajlik. Északi oldalán volt a sekrestye, amit 1750 után átalakítottak magtárnak, hogy így is segítsék és megkönnyítsék a gyülekezet életét. A szentélyt is egyszínű kazettás mennyezet fedi, amit 1816-ban a bordás boltozat helyébe készítették. A szentélyzáródás keleti sarkainál megmaradtak az eredeti bordaindítások. Az orgonát 1793-ban Tomas Baltazar építette, majd 1881-ben újraépítették. A szentély déli falán egy, a délkeleti két csúcsíves ablaknyílás látható. Az 1970-es renoválásakor egy 126 cm széles papi ülőfülkére találtak, amely lapos ívvel záródik. Az északi falban megtalálták a sekrestyeajtó szemöldökgyámos kőkeretét és beépítve egy díszes szentségtartó fülkét, amely jelenleg a Sepsiszentgyörgyi Múzeum kőtárában található. A rózsaszínes-szürke trachitfaragvány a XVI. századbeli lehet. A szentélyben található egy kő címerpajzs, amelynek mezőjében az Anjou-királyok pénzein látható karcsú liliom figyelhető meg. Ez is azt bizonyítja, hogy a templom egy része az Anjouk idejében épült. A padló javításakor, 1988-ban, a szentélyben kővel befalazott, még feltáratlan kriptát találtak. Ez még feltárásra vár. 1989-ben a hajó déli falánál a templom külső meszelésekor, a két gótikus ablak között, egy középkori falkép bukkantak, amit jelenleg letakartak, hogy védjék az időjárás viszontagságaitól (két sárgaruhás álló alak között egy fekvő ember, felirata: “javítva 1476 Szent Bertalan”).
A torony:
A templom nyugati homlokzatát a négy emeletre osztott torony uralja, két sarkát támpillérek támasztják. Később még két vaskos támot építettek közéjük. A második szinten egy délfelé néző csúcsíves kőkeretes ablak látható. A legfelső szintet az 1860-as évek végén építették át, félköríves nagy ablakokra. Az előtt tornácos volt, innen hirdették ki a fontos eseményeket a négy égtáj felé fordulva. Az óraíves párkányra hagymasisak borul, a párkány alatt az 1688, 1899, 1936, 1954-es évszámok olvashatok, amelyek valószínűleg a templomjavítási dátumait jelentik. Orbán Balázs „A Székelyföld leírása” című művében elmeséli, hogy néhány évvel Nagygalambfalvára látogatása előtt alakították át a tornyot.
Harangok:
A templomnak volt egy 1606-ban öntött harangja, amelyet 1914-ben Keresztúrra vittek a rekvirálás során, társával a kisebbikkel, melyet 1793-ban öntött Baumgartner János Segesváron, amelynek a következő felirata volt: „keresztény ki látod s hallod e harangot, tudd meg kegyességből ad ez neked hangot, mert maga Kénosi Sándor József úr öntette önként kegyességéből, s e toronyba tetette a nagygalambfalvi reformátusoknak isten adj ily szívet néped közül soknak.”
Jelenleg három harangja van a templomnak, amelyből egyet 1923-ban öntöttek, az Amerikába emigrált nagygalambfalviak adományából. Viszont az egyiket 1956-ban, Nagyszebenben újraöntötték. Nagygalambfalva lakossága 1598-ban tért át a katolikus hitről a református vallásra, ezzel magyarázható az a tény, hogy a templom egyes részei a katolikus templomokra jellemző jegyeket viseltek.
